Prológus- Edward

Teljes sebességgel futottam, hogy, megmentsem azt a lányt, aki számomra a világot jelentette. A fák elmosódtak körülöttem, és ahogy egyre jobban közeledtem a csatához, egyre több sötét erő készült végezni velem. Esélytelen volt szembeszállnom velük, de nem volt más választás. Végre fölcsillant a remény, hogy újra láthatom kedvesem, még egyszer nem veszíthetem el! Milliónyi gondolat kavargott a fejemben, nem voltam képes tisztán gondolkodni, elvesztem az érzések sokasága közt. Ahogy kiértem a biztonságot jelentő erdőből, egyre több démon esett nekem. Mindenáron próbáltak megállítani, meg akarták akadályozni, hogy megmentsem azt, akihez a legjobban ragaszkodtam. Ahogy a harctér közepe felé haladtam, egyre több volt az ellenség, és egyre furcsább gyanakvás vett körül. Eddigi létezésem során összesen nem öltem még annyi démont, mint abban a röpke percben, ahogy egyre bentebb haladtam. Mikor elértem a tér közepét, villámként jött a felismerés, hogy az egész hiábavaló volt. Hátam mögött az ellenség ördögien kacagott fel, azt, akit a legjobban szerettem, elvesztettem…